"SIMONYI EMÖ - ZUHANÁS - SZENTEK ÉS SZATÍROK", Templom Galéria - Eger - 2011.

… kerítésén túlról modellt álltunk

Camus írta Oránról, amint a lakósság rájött, hogy városukból a legszebb panoráma tárul eléjük, rögtön egy hatalmas falat emeltek a látvány elé...
Az évezredek során sokfajta védelmet, védfalat, határt és gátat konstruált az emberiség, közülük több idővel kultikus jelentőségűvé vált.
A hét világcsodája közzé tartozott Babilon fala Krisztus előtt 600.-ból. A majdnem annyi idős kínai nagy fal, Krisztus utáni Hadrian's Wall Angliában, a Limes mind a külső áramlatok ellen épültek. A Siratófal, Jeruzsálem legjelentősebb, legszentebb imádkozó helye. Megemlíthetjük még a falat Berlinben.
Amikor hosszú szünet után ismét Egerben jártam mély benyomást keltett bennem az egri vár fala. Könnyedén felvette a versenyt az Ibér a küklopsz és római fal-építészeti példákkal. Az Európában híres török háborúnk romja, a viharok és időtől mosott kő quadratúrájából épült hatalmas tömegű, sötét árnyék vető vár, morcos homlokzatával és kiugróival, erős kontrasztot nyújt a város barokk arculatához. Piranesi felejthetetlen rajzai, különösen a Villa Adriana-ról, Signorelli szálló batman figurái, twin towers 2001... Ez a fal váltotta ki bennem a Templom Galériában rendezett kiállításom fő témáját a zuhanást.
A Templom Galériában 13 nagyméretű festmény szerepel. A térbe való belépés pillanatában a főoltár, "Zuhanás" (2010) vonja magára a figyelmet. A kép témája az emberi test mozgása, az akt szabad esése egy tér elem előtt, ami jelen esetben egy fal, a tér csak a legfelső régióban tágul, ahol a fal megszűnik, az ég kitárul, csak ott van esélye a túlélésnek. A fal egy akadály, amely a zuhanó testeket az előtérbe szorítja, préseli, közelről látható a meztelen testek küzdelme a lefelé való áramlást fékezni és ellene erőt kifejteni. Egy rajzoló számára nagyszerű lehetőség testeket ilyen extrém helyzetben ábrázolni. Rubens korában felkötötték a modelleket állványzatokra, köteleken a levegőben hintáztak. Az anatómiai kísérletezések élesen belevésődtek a művész emlékezetébe, az ábrázolás fejből a szabad képzelet gyümölcse lett, nem pedig fotó utáni szolgai másolás. Az anatómia ismeretét tovább adni és a látást szenzibilizálni, direkt a Rubens-i alkotások alatt, hallatlan élvezet immár húsz éve a müncheni Akadémián.
"Cúnami IV" és „Cúnami V” (2009) egy sorozat része, mely a 2004-ben történt katasztrófára emlékeztet. Két változata látható a templomtérben. Itt nagyobb tér adódik az ábrázolásához mint az előbbi vásznon. A merülés ábrázolása hasonló egy tánchoz tervezett koreográfiához. Kitárt végtagok, görcsösen ölelkező mentési próbálkozások. Testbeszéd, mozdulatokkal kifejezett félelem, erőteljes harc és a gyengeség. Az ábrázolás távol áll a realizmustól, kötetlen, szuverén konstruált.
A technikai lehetőségek egyre jobban csábítóak pl. a gyorsaságrekordok szenvedélyes növelése, a kísérletezés áldozathozása mögött rejlő profitvágy, minden felett uralkodni a keretet feszíteni, a határokat keresni. A Challenger space shuttle- Nasa programot választottam a" Chimérák"1985-86 történetéhez. Számomról a narrativitás iránti éhség, a talált téma megfestése teljesen kristálytisztán mutatja a történetek protagonistáit életre keltő akcióját. A képek azáltal, hogy nem alárendeltek, soha nem lesznek illusztrációk. A modern chimérák átváltoznak gáznyelő és okádó, világ űrben száguldozó robotokká. Egyfajta akasztófa humorra van szükség, ha a jövőre gondolunk, fikciók, víziók egy romos világról. Egy memento mori ?
Daniel könyvéből idézett babilóniai fogság epizódja a három hősről, akiken nem fog a tűz ereje, született a "Tűzistenek" (1985) című kép. Ez az egyetlen alkotás, ami már az Ernst Múzeumban Budapesten a "Dialógus" kiállításon 1992-ben szerepelt.
A keresztény vallások adtak a festőgenerációknak egy örökkön élő történetet, a Megkísértés történetét, ami az ábrázolók szabadon kiaknázhattak. Majdnem minden nagysága a művészettörténetnek beleharapott ebbe az almába. Lidérc álmok és delirium réseket nyitnak az Individuumba, a társadalmi rend expresszív irányban bomladozik "Kék oroszlán" (1997).
Több mint 23 évig laktam Budapesten a Lipótmező, az Ideg és Elme Gyógyintézet mellett. Az iskolánk gyakran játszott a hatalmas pavilon színháztermében hol kórusműveket, hol színműveket. Az ápoltak húzták szét és össze a bíbor bársony függönyöket a színpadon. Filmeket is vetítettek, fekete-fehér, azokon mindég esett az eső...a karcolások. Ócska kópiák voltak. A park kovácsoltvas kerítésén túlról modellt álltunk az intézetben élő művészeknek, ameddig a gyermeki türelmünk tartott. Aztán 2007-ben kiküldték őket a kapun kívülre... egy megkísértési jelenetet Riberától, Szent Jeromos extázisát idéztem, ezzel az idézettel kezdődött a ciklus első vászna."Kitaszítva I" (2010). A kompozíció egy tutaj, egy a parttól eltaszítható színpad, amin összekapaszkodva néznek az ápoltak a jövőt jelentő semmibe.
1973-ban Toledóban láthattam El Grecotól Orgaz gróf temetését. Az egyetlen közeledési akciót a nagy festőhöz csak úgy tudtam megvalósítani, hogy egy képét szabadon a saját nyelvemen megfestettem, ez a dialógus életre keltette számomra gondolkozásmódját, pl. hogyan festette meg a térdet és milyen szerepe van egy alsó combnak a kompozíciónál? Ilyen módon jutottam festészetéhez vezető ösvényekhez. "Laokoón" (1997)
Egy toscanai fürdőben egy rangos püspök látható a kíséretével. Lásd „Fürdőzők” (2009). A klérus romos antik fürdői még ma is ontják forró kénes gyógyvizeiket. A fürdés élvezete után az ember bűzlik mint egy ördög. Szórakoztató kétértelműség a pokol gyönyörű kapujában.
A görög mitológia akarva akaratlanul az anyatejjel jut el hozzánk, behálózza kultúránkat, akárhol kutatunk, mindég találhatóak nyomai, az építészetben, irodalomban, festészetben. Különösen az észak amerikai kultúra, ahol el lehetne vágni a köldökzsinórt ápolja kapcsolatát makacsul az öreg Európával (1963 John Updike „The Centaur”). Európában szinte lehetetlen kikerülni ezt a gazdag örökséget- minden kiaknázást kibír és nem lesz szegényebb. Befolyásol, különösen, ha a déli országokban fordul meg, vagy él a művész. A kora barokk óta holland, angol francia, német festő kolóniák telepedtek le délen, ha nem Görögországban, akkor Rómában. (A flamand primitívek óta Hugo van der Goes 1440 körül, Portinari-oltára, ö volt az első festő, aki észak és dél között dialógust kezdeményezett, a Heilige Disput, vagy Sacra Conversatione- Giorgione, Bellini, Holbein, Rubens követték a példát).
A Minótaurosz témáját nem lehet meggyőzően ábrázolni, ha csak irodalmi befolyás vagy képi látvány előzi meg. Azzal fel kell nőni, bikalegelőkön átgyalogolni, mert azon túl van az iskola...nem a szemükbe nézni...az ember megtanul óvakodni, de megtanulja az alattomos mészárszékek vér és széna kipárolgását is. Odore, a szag hozzá tartozik a festéshez. Elviselhető és elviselhetetlen. Ezt a problémát, egyedül Leonardo említette meg az anatómiai rajzait készítve, különben kimarad a képek elemzéséből. "Minótaurosz" (1991). Paestum és Amalfi körüli csavargás eredménye.
2009-ben, Kasselben talán a legszebb variációt fedeztem fel "A földműves és a szatír" című Jordaens képekből, melyekből egy a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is megtalálható. Jordaens egy rövid anekdotát mesél el. A szatír találkozik a szántóföldön a paraszttal. Igen hideg van és a félmeztelen panaszkodik, hogy fáznak az ujjai. A paraszt ajánlja neki: dörzsölje a kezeit és fújja amíg felmelegszik, azután meghívja családja körébe ebédelni. A tál étel igen forró a szatír nyöszörög, a paraszt ismételten ugyanazt ajánlja fújja meg a levest, akkor kihűl, amire a szatír megsértődik és elmegy, soha többé nem tér vissza.
A szatír témájú ciklusból két vászon látható a Templom Galériában: „Kődobálók” (2009), és „Figaro” (2009).
Az gyakori visszatérés a klasszikusokhoz a velük való megmérettetés az állandó motor és kihívás a festészetemben.

Simonyi Emö

home